Szentmártoni Zsolt

Budapesten születtem, még a múlt században. Dobolni 15 évesen kezdtem. Első zenekarom eredményeit lepje a feledés jótékony homálya. Mentségünkre legyen mondva, egy dobgitárral és egy puff- székkel nem lehet csodákat művelni.

“Második” zenekarom a hangzatos Dogs Blues Band nevet viselte. Kölcsön dobot ütöttem (játékról nemigen lehetett szó). Látványos eredményeket nemigen értünk el, de arra jó volt, hogy beleszeressek a zenébe. Ekkor már elmentem dobot tanulni, Bíró Rudolf volt az első tanárom. Egymást követték a zenekarok, és én azon vettem észre magam, hogy egyre többet foglalkozom a zenéléssel, és egyre kevesebbet minden mással (nem biztos, hogy követendő példa!). Beiratkoztam a Vasutas Zeneiskolába, ahol Kiss József lett a tanárom. Innen átigazoltam az OSZK-ba, és itt szereztem meg az A kategóriás “előadóművészi” engedélyemet, még mindig Kiss József tanár úr felügyelete alatt. Mellékhangszer az ének volt, teljesen új perspektívákat nyitottam a hangképzés terén.
Aztán jött az első komoly zenekar, a Frottír Hamburger Group. Itt először mint ütős, majd mint dobos tevékenykedtem. Halálosan komolyan vettük, szinte minden nap 4-5 óra próba, hétvégén pedig egész nap. Szép időszak volt, rengeteget tanultam belőle. Aztán kiszálltam a zenekarból, mert úgy éreztem, hogy túl kevés idő jut a gyakorlásra (nem biztos, hogy követendő példa!). Ekkor már Szanyi Jánosnál is tanultam. Janó elképesztő mennyiségű külföldi anyaggal rendelkezett, és én elbűvölten vetettem bele magam ebbe a “Kánaánba”. Minden nap jártam dobórára, dobórán kívül pedig mások dobóráit néztem. Igazi hőskorszak volt. Itt ismerkedtem meg Korompay Zsolttal, és még sok más leendő dobossal is. És hát sokan jártak oda híres dobosok is. Papp Tamás, Barille Pasquale, Kisváry Ferenc, Donászy Tibor, stb… Az ember csak kapkodta a fejét a rengeteg információtól. Ugye nem kell mondanom, milyen hatással volt ez akkor rám? Éjjel nappal a dob vonzásában éltem! Aztán a lelkesedésem egyre inkább átcsapott komoly munkába. Minden szabadidőmben gyakoroltam.

Amikor eljött az idő, és Janó úgy döntött, abbahagyja a tanítást, megbeszéltük, és én átvettem tőle az oktatást. Ő csak a kiemelt tanítványokkal foglalkozott tovább, én pedig egy teljesen új világba csöppentem.  Azokat tanítottam, akikkel eddig együtt tanultam. Meg kellett tanulnom átadni azt, amit tudok. Rengeteg új ember, és mind másképpen gondolkodik. És mindenkinek egy kicsit másképpen kellett elmagyarázni a dolgokat. És közben rájöttem a hiányosságaimra is. Valljuk be, rengeteget tanultam a tanítványaimtól! A dobolás szempontjából talán életemnek legdinamikusabb része volt ez az időszak. Akkoriban újságkihordás volt a “munkám”. A hajnali kelés és utána az egész napos tanítás nagyon fárasztó volt. Újságkohordás közben mindig zenét hallgattam, utána pedi irány tanítani. Nehéz, de szép időket éltem át akkor, mindig szívesen fogok rá visszaemlékezni. Ez így ment pár évig, de aztán a sors úgy hozta, hogy az iskolának be kellett zárnia. Tanítványból rengeteg volt, de a háttér sajnos megváltozott. Az én családi körülményeim is úgy alakultak, hogy el kellett helyezkednem munkahelyen. Így már jóval kevesebb idő maradt a gyakorlásra, viszont ezt zenekarozással igyekeztem pótolni. Néhány zenekar, amelyekben hosszabb ideig közreműködtem, a teljesség igénye nélkül: Frottír Hamburger Group (Dire Straits jellegű dallamos rock), Machineast (etnorock), Quod Dixi Dixi (nagyon progresszív rock), Jimi Hendrix Memorial Band… Játszottam rock-ot, dixiland-at, jazz-t, progresszív rock-ot, popzenét, doboltam színházban, sőt, még a vendéglátó zenét is kipróbáltam. Mindent, amire csak lehetőségem volt, és amiből tanulni lehetett.

Azóta a technika sokat fejlődött, a dobosok újabb kihívásokkal néznek szembe. És én továbbra is örömmel reagálok ezekre a kihívásokra, igyekszem minél jobban elmélyíteni a tudásomat, akár az alkalmazás, akár a továbbadás a cél.

És lassan elérkeztünk a mához. Az idők folyamán sokat változott a szemléletem a zenéről, és ezen belül a dobolásról is. Megnyugodtam. Letisztulóban van minden, és a kép egyre tisztább lesz. Lassan megértem, hogy mi az, ami igazán fontos a zenében.
Tudom, hogy honnan jöttem, és hogy merre tartok.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás