Sziasztok!
Szentmártoni Zsolt vagyok, a Dobmozaik dobiskola oktatója. Lehetőséget kaptam rá, hogy néhány gondolatomat megosszam veletek. Vártam az ihletet, hogy vajon miről írhatnék, ami érdeklődésre adhatna számot. Aztán gondolkodni kezdtem, és döntöttem.
Sok mindent olvastam már dob és cintányér tesztekről, dobosokról, ritmusképletekről, de arról ami mindennapjaink része, és alapvetően meghatározza dobos létünket, a gyakorlásról, szinte soha. Ezt a hiányt szeretném most pótolni. Fogadjátok hát szeretettel!
A gyakorlásról általában
A gyakorlás a Te utad a fejlődés felé, de a fejlődést nem adják olcsón. Sehol. Napi tíz perc gyakorlással nem léphetsz nagyokat előre. Semmiben. Ennél azért vedd magad komolyabban. Nem az a lényeg, hogy mit akarsz elérni a zenéléssel. Gondold el, hogy ha a tanárod megkülönböztetne téged azért, mert nem akarsz zenész lenni. És nem venne komolyan. Megsértődnél, és igazad is lenne. Pontosan ezért ne kényszerítsd a oktatódat olyan helyzetbe, hogy ezt tegye, mert az se neked, sem neki nem lenne jó. Bármennyire furcsa, ő ugyanúgy élvezi a jó órát, mint a te, de ennek eléréséhez mindkettőtökre szükség van. Ezért bármi is a célod a zenéléssel, a gyakorlást vedd komolyan.
A dobtanárról és a gyakorlásról
Sokszor olvasom a neten hazánk különböző fórumain, hogy meg lehet tanulni dobolni oktató nélkül is. Biztosan így van, ha olyan sokan mondják.
De azért lenne egy két kérdésem az így vélekedőkhöz. Hogyan döntöd el, melyik videó a használható, és milyen alapon? Szimpátia alapján, vagy mert híres az illető, aki a videót csinálta? Vagy csak szimplán gyors? Nincs két sportoló, aki ugyanúgy jut el az olimpiai aranyig. Gondolod, hogy ez a dobolásban másképpen van? A rosszul elsajátított technika vagy a bizonytalan elméleti háttér nagyon vissza tudja vetni az ember fejlődését, és így rengeteg energia és idő veszhet kárba. Mi alapján döntöd el, hogy mikor mit gyakorolj? Mikor mihez van kedved? Ennyi erővel elkezdhetnél autót szerelni is, idővel biztosan beindulna.
Szóval az oktatóhoz menni egyszerűen praktikus. Kényelmesebb egy darabig kikövezett úton haladni, legalább az elején. Vannak jó dobosok, akik nem jó oktatók. Ez nem feltétlenül függ össze. De egy jó oktató és tanítványa közötti jó munkakapcsolat mindkét embert nagyon tudja inspirálni. Én a magam részéről több emberhez is jártam (Bíró Rudolf, Kiss József, Szanyi János), és mind a mai napig szeretettel emlékszem rájuk. Lehet, szerencsém volt, de mindegyikőjüktől nagyon sokat tanultam, kaptam.
Most mondhatnád, hogy sok a szöveg és ebben is igazad van. De!
Sokszor a gondolatok többet jelentenek, mint az, hogy hányat ütöttél tíz perc alatt. Dobolni ugyanis otthon tanulsz meg, és nem az órán. Az órán „csak” egy térképet mutatnak meg, hogy merre menj. Mert gyakorolni egyfajta rendszer szerint érdemes. Nem lehet egyszerre mindent gyakorolni, még akkor sem, ha „minden” érdekel. Ahogy egy házat építenek fel, ugyanúgy neked is fel kell építened a napi-heti gyakorlásodat, és nincsen értelme az alapozás után a tetőnél folytatni. Nem reneszánsz ember akarsz lenni, hanem profi dobos. Az oktatód pedig sokat segíthet ebben.
Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, ezért hát gyakorolj inkább kevesebbet, de akkor intenzíven. A tévé előtt nem lehet megtanulni dobolni. Mindegy, hogy mennyi idő alatt éred el a pillanatnyi célodat. Mire eléred, már úgyis más célt fogsz kitűzni magad elé, mert gyakorolni csakis célokért érdemes. Ezért hát ne az időben, hanem az eredményben mérd a sikert.
A zenekarozásról
Az embernek igyekezni kell minél hamarabb, a szintjének megfelelő zenekart találnia. Az élőzene semmi mással meg nem tanulható tapasztalatot ad. Sosem baj, ha a többiek egy kicsivel képzettebbek, mint te, mert pont így tudsz a legdinamikusabban fejlődni. Nem mindig talál az ember a kedvenc stílusának megfelelő zenekart. de a stílusnál sokszor fontosabb, hogy a zenészek jók legyenek, mindig ott legyenek a próbán , és ne legyenek megbízhatatlanok. Ezen három dolog nélkül ugyanis nincsen zenekar. De a folyamatos gyakorlás elengedhetetlen, mert semelyik zenekar nem tart örökké. És a következő zenekarba a tudásod alapján kerülsz be. Már persze, ha igazi zenekarról van szó.
A kudarcokról
Minden dobost érnek szakmai kudarcok. Ezeket kétféleképpen lehet csoportosítani. Amikor tényleg hibás vagy, és amikor nem. Ha az első tény áll fenn, kövess el mindent, hogy kijavítsd a hiányosságaidat. A másodiknál pedig kövess el mindent, hogy minél hamarabb túllépj rajta. De bármelyik is érvényes rád az adott pillanatban, egyik sem indok rá, hogy abbahagyd.
A dobról
Úgy gondolom, hogy egy jó dobot ki kell érdemelni. A dobnak is szüksége van a jó dobosra, és ez visszafelé is érvényes. De sosem felejtem el Kiss József tanárom szavait, aki a következőket mondta egy „ilyen pedállal könnyű” jellegű megjegyzésemre: Nem Ludwig pedál kell, hanem Ludwig boka. Azt hiszem, ez magáért beszél.
A leendő dobosokról
A dobos is zenész. Ezért úgy is kell viselkedni. Manapság az analfabéták nem túl sikeresek a munkaerőpiacon. Ez a zenélésben sincsen másképpen. Ezért hát, mindent el kell követni, hogy ne maradjunk azok. Ennek alapfeltétele, hogy legalább kottát tudjuk írni és olvasni. És akkor a próbákon sem kell izézni meg tututázni a gitárosnak.
A technikáról
A technika nagyon fontos tényező egy zenész életében. A technika segítségével tudod a zene nyelvén a gondolataidat szavakba önteni. De sosem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy eszköz. Gondolatok nélkül semmit sem ér. A mai időkben sokszor érzem úgy, hogy a technika túl van dimenzionálva. Mintha beszéd közben valaki minden mondatát félperces szóvirágokkal bővítené. Ettől még nem bővülne semmit tartalmilag, és a gondolatokat sem helyettesíti. A technikai alapú dobolás nagyon előtérbe került a lüktető, groove-os doboláshoz képest. Persze vannak műfajok, ahol ez szinte a stílus része. De azért nyitottnak kell lennünk mindenre, meg kell tanulnunk meghallani az értékeket. Nem elég jól dobolni, legalább olyan, ha nem jobb zenésznek is kell lenni.
A tempóról, lüktetésről (groove)
Bármennyire is szeretjük a látványos, technikás dobolást, a zenészek nem foglalkoznak a technikával. Ők azt szeretik, ha megszólal a dobos kezében a hangszer, jó a megütése és a tempója. És ezt jó, ha tudjuk, amikor fontossági sorrendet állítunk fel magunkban az elérendő célokról. Ha betartjuk, mindig lesz zenekarunk.
És végül a legfontosabb, hogy zenéljetek, doboljatok minél többet! És gyakoroljatok szeretettel, lelkesen, örömmel, hiszen a dob olyan, mint egy barát. Ha törődsz vele, biztosan számíthatsz a hálájára.