Az alábbi gondolatok a Dobmozaik dobiskola Facebook oldalán jelentek meg. Mivel visszakeresni kicsit körülményes, ezért úgy gondoltam, érdemes összegyűjteni őket, és itt is megjelentetni őket. A régebbiek vannak a legvégén a frissebbek az elején. Remélem, épülésedre szolgál. Kellemes olvasást!
Az elméd a híd az ok és okozat között.
Akció és reakció. A zene, és a reá adott ritmikai és dinamikai reakció.
A ritmus lekövetése és annak kiegészítése lüktetővé teszi a zenei szövetet.
A dinamika az, ami meghatározza az identitásodat a zenében, az energiád pedig feltölti élettel azt.
A technika „csak” egy eszköz, amely megadja számodra a kreatív szabadságot.
De ezért a szabadságért meg kell dolgozni.
A dobolás nem csupán fizikai tevékenység, hanem állandó párbeszéd az elme, a test és a leütött hang között.
Sokan csak a hangok pontos kivitelezésére koncentrálnak, de a valódi különbség egy zenész és egy szakember között szerintem abban rejlik, hogy a zenész képes minden lejátszott ütemben szándékot és érzelmet kifejezni.
A „szándék nélküli” dobolás egyszerűen csak mozgás.
A zeneiség akkor születik meg, amikor az elméd, a tested és a füled együtt dolgozik.
„A dobolás nem egyszerű mozdulatok sorozata, egyszerre több ember energiáját tartja kontroll alatt.
Érezd, mikor kell a tempóra helyezni a hangsúlyt, mikor a kell a tartalomra, és mikor kell hagyni a zenét lélegezni.
A zene nem a hanggal kezdődik.
Az energiával kezdődik.”
A motiváció, és az azonnali jutalom hiánya
Amikor a motiváció elrejtőzik, avagy hogyan folytassuk tovább a gyakorlást, az azonnali eredmény elérése nélkül?
A dobolás gyakorlása lehet kifejezetten élvezetes, de ugyanakkor néha nagyon frusztráló is. Vannak napok, amikor úgy érezzük, hogy bármennyi időt is szánunk rá, nem látunk előrelépést. Nem érzünk javulást, nem látjuk a fejlődést, és emiatt a motivációnk kezd gyengülni. Elhatalmasodik bennünk az az érzés, hogy az idő, amit ráfordítunk, nem éri meg.
Gyakori hiba azt hinni, hogy a motiváció a cselekvés előtt jelentkezik. Azt gondoljuk, hogy inspirációra van szükségünk ahhoz, hogy leüljünk tanulni. De valójában éppen fordítva van: a cselekvés generálja a motivációt. Amikor leülünk, még ha nincs is kedvünk hozzá, és ismételünk egy gyakorlatot, pedig úgy is tűnik, hogy semmi sem változik, akkor épül ki bennünk az a fegyelem, amely később a mozgatórugónkká válik.
A fő probléma általában a türelmetlenség.
Ma úgy szeretnénk játszani, ahogy tíz év múlva fogunk. Azonnali eredményeket akarunk elérni egy olyan úton, amely természeténél fogva hosszú.
És mivel ez a jutalom nem érkezik meg akkor, amikor várjuk, úgy érezzük, hogy nincs értelme folytatni. De ez nem így van. Minden gyakorlással eltöltött perc nyomot hagy, még ha nem is látjuk azonnal.
Hogyan tartsunk ki, ha nem látunk előrelépést?
1. Fogadd el, hogy ami ma láthatatlan, holnap látható eredményé válik.
2. Tűzz ki rövidebb távú, könnyebb célokat magad elé.
3. Változtass egy kicsit az anyagon, amit gyakorolsz. Ilyenkor nagy segítség, ha a tanároddal megbeszéled a problémát és együtt változtattok egy kicsit a napi gyakorlás menetén.
A kevesebb több?
Amikor valaki azt mondja, hogy a kevesebb több, gondolj arra, vajon ugyanezt gondolja-e a pénztárcájára is?
Kínos, de tűpontos.
Ez a kérdés általában akkor merül fel, amikor a minimalista dobolást indokként használják fel a valódi nehézségek elkerülésére. Így igazolást nyer, hogy ne gyakorolj extra dolgokat, ne bővítsd a „szókincsed”, ne indulj el azon az úton, ahol nem megy minden kényelmesen vagy rutinból.
A dobolásban a kevesebb nem több. A kevesebb az kevesebb, a több pedig több, mert nem az a fontos, hogy mennyit ütsz, hanem az, hogy mit és hogyan.
A kevés pedig nem erény, hanem egy döntés.
De az is csak akkor az, ha van megfelelő technikai háttered hozzá. Ha nincs, akkor csak egy üres indok.
Akinek van miből csökkenteni, az csökkenthet. Akinek nincs, az pedig minimalista lesz, mert nem tehet mást.
Ez egy egyszerű tény, minden előítélettől mentesen.
Dönthetsz úgy, hogy keveset ütsz, de ennek a döntésnek csak akkor van értéke, ha az elérhető tudásból születik. Különben tényleg csak hiány álruhában.
A komoly alap nélküli minimalizálás nem rendszer, hanem csak a hiányból eredő korlát.
A jobb kontroll szélesíti a dinamikai tartományt, a végtagok közötti függetlenítés javítja a tiszta játékot, a nagyobb pontosság biztosítja a jobb teljesítményt és magabiztossá teszi a groove-ot. És akkor tényleg lehet egyszerűsíteni, mert van miből.
A komoly tudású ember nem akar kevesebbet ütni. Ezért a hiteles minimalizmus nem kiindulópont, hanem következmény, és az hallatszik a hangban, a játékban és a tempóban.
A dobfelszerelés és a szimmetria
A dob nem egy szimmetrikus hangszer, az emberi test pedig még kevésbé. Ennek ellenére a dobosok nagy része ragaszkodik ahhoz, hogy a felszerelését úgy állítsa be, mintha mindkettő szimmetrikus lenne. Ilyenkor egy idő után megjelenik a feszültség, a korai fáradtság és a technikai korlátok, amelyeket senki sem ért. És nem javítható számottevően több gyakorlással.
Aszimmetrikus rendszerek vagyunk. Az egyik kezünk gyorsabb, az egyik lábunk könnyebben reagál, a végtagjaink reakciókészsége és dinamikája teljesen eltérő. Ez nem hiba. Ez funkcionális információ. Ha figyelmen kívül hagyod, sokat romlik a hatékonyságod.
A probléma nem az, hogy vannak domináns részek. A részek között feszültség keletkezik, ezt természetes. Ezek az oldalak senkinek sem egyformák, még a legjobbaknak sem (mindegy, hogy mi mit hiszünk, ezt ők pontosan tudják). A probléma az, hogy nem tudjuk, hogyan oldjuk fel ezt a feszültséget doboláskor. Amikor minden ugyanazt a szerepet próbálja betölteni, a test kompenzál. És minden kompenzációnak ára van: kontrollvesztés, gyenge hangzás vagy fizikai kimerültség. Egy jól átgondolt és összerakott dobfelszerelés nem az egyenlőséget keresi, hanem az összefüggést és a funkcionális kényelmet.
Gondold át:
Melyik végtag hová tud ütni kényelmesebben, pontosabban?
Milyen szögben kényelmes a lábadnak a lábdobot ütni, a lábcint használni?
Hogyan állítsd be a tányérokat úgy, hogy kényelmesen és a megfelelő szögben tud megütni őket?
A szimmetria erőltetése ott, ahol nincs, belső feszültséget okoz. A kevésbé ügyes kéz pontatlanul üt, a technika nem működik rendesen, az időzítés instabillá válik. A zenész úgy érzi, hogy szétcsúszik, mindig pontatlan, pedig valójában a saját anatómiájával küzd.
A funkcionális aszimmetria elfogadása nem korlátoz, hanem felszabadít. Lehetővé teszi, hogy minden végtag jobban végezze a munkáját, és hogy az egész rendszer lazábban működjön.
Kevesebb felesleges erőfeszítés, több valódi kontroll, tisztább játék.
„A DOBOS A ZENÉSZ LEGJOBB BARÁTJA”
Sokak szerint a dobos csak ül és üti a dobot. Látják, hogy intenzíven mozgatja a kezeit és a lábait, furcsa arcokat vág és hangosan „csörömpöl”. Nem túl bonyolult. Úgy gondolják, hogy a dobosok a legkevésbé képzettek, a legösztönösebbek, és szerepük a zenében minimális, a tempó hozására korlátozódik.
Ők csak majdnem zenészek. Vajon tényleg csak ennyi lenne a dobolás? Persze könnyűnek tűnik, amíg be nem ülsz a dob mögé.
Az első találkozás nagyon inspiráló, hangos, látványos, izgalmas. De ha csak erről lenne szó, mindenki tudna dobolni.
A doboláshoz valójában komoly technikai, fizikai, zenei és szellemi hozzáállás szükséges.
A dobfelszerelés egy önálló zenekar, ami határozottságot, összeszedettséget, pontosságot, érzékenységet és precíz dinamikát igényel.
A technika és az ergonómia összekapcsolódása
Hogyan ülünk, hogyan használjuk végtagjainkat, hogyan figyelünk a testünkre?
A hatékony technika a muzikalitás és az önkifejezés szolgálatában áll.
A fizikai és fiziológiai elvek megértése nagymértékben fejleszti a játékkészséget, segíti a hang megszólaltatását, és nem utolsó sorban megelőzi a sérüléseket.
A belső időzítés fejlesztése
Jó időzítés nélkül nincs semmi. Fejleszd a tempót, gyakorolj metronómmal és anélkül, tudj tempó előtt vagy mögött lenni. A muzikalitás a jó időzítésen is múlik.
Koordináció
Két, három vagy négy végtag dolgozik összehangolva, tökéletes harmóniában. Ez egy komplex motoros tréning, ami rugalmasságot, jó reakciókészséget, teljes zenei szabadságot ad.
De ezt a szabadságot nem adják könnyen. Sok kitartó munka, ismétlés, javítás, lassítás és végül gyorsítás eredménye.
Szókincs
A dobokon a hangok megszólaltatásához egy saját, ritmikus nyelvet kell kialakítani. A ritmuscsoportok, a metrikus elemek, a jellegzetes megmozdulások és az alkalmazott poliritmikák tesznek egyedivé.
A stílusok és hiteles megközelítés
Minden stílusnak megvan a maga logikája, hangzása és ritmikai jellegzetességei. Ismerni kell őket ahhoz, hogy a zenei játék hiteles és őszinte legyen. Csak tisztelettel és őszinte érdeklődéssel érdemes minden új, számodra eddig még ismeretlen játékstílus felé fordulni. Figyelni kell a stílusbeli sajátosságokra, a megszólaltatásra, hogy a ritmikai és dinamikai játék az adott zenével autentikus lehessen.
Az elmélet
Jegyzetek, ritmikák, hangok, csendek, metrikus megértés. Fontos dolgok.
A dobos átveszi a zene lüktetését, kiegészíti, felerősíti vagy lehalkítja azt.
Az ok és az okozat megértéséhez szükség van a megfelelő elméleti alapokra, hogy a játék magabiztos és meggyőző legyen.
Az arányok, szerepvállalás a zenében
Több vagy kevesebb dobolás? A megfelelő arány alapvetően határozza meg a zene hangulatát, lüktetését.
De nem kell mindig a minimumra törekedni. Persze sokszor a kevesebb több.
De egy képzett, az adott stílusban otthonosan mozgó dobos hihetetlen árnyalatokat és mélységet tud a zenébe belevinni. Erre szerintem számtalan példát lehet felhozni. Minél tapasztaltabb dobos valaki, annál több ízt tud beletenni a zenébe. Mert akkor már érti, mi az ami működik, és mi az, ami nem.
Gyakorolj addig, amíg már nem tudsz hibázni, ne addig, amíg már sikerül.
Senki sem ébred fel egy nap, és mondja azt: „Mától kezdve minden nap 8 órát fogok gyakorolni”.
A gyakorlás egy önálló készség, amit ki kell fejleszteni. Elsősorban arról szól, hogy felfedezzük a tanulás legjobb, leghatékonyabb módját. A segítségével a saját működésünket, bensőnket is jobban megértjük.
Minél többet gyakorolsz, annál jobban tudsz koncentrálni. Ha megtanulsz erősen koncentrálni, akkor a teljesítményed is nagymértékben növekedni fog, idővel pedig a koncentráció időtartamát is egyre jobban ki tudod tolni.
Természetesen a gyakorlási idő növelését úgy kell elérned, hogy a tested ne szenvedje meg, tiszteletben kell tartani az ergonómiát, természetesnek és lazának kell maradni.
Először a napi rutin 5-10 perces gyakorlással indul. Egy-két hónap múlva ezekből 15-20 perces vagy 20-30 perces gyakorlás válhat. Mielőtt észrevennéd, már megszokásból minden nap gyakorolsz egy órát.
A legtöbb ember nem tudja (vagy nem akarja) az egész életét a dobolásnak szentelni.
Mindenkinek a saját helyzetéhez, életkörülményeihez és elképzeléseihez kell igazítania a gyakorlási szokásait, és persze a céljait is.
Az életkörülmények lehet, hogy lehetetlenné teszik a napi egyórás gyakorlást, de a gyakorlás részekre bontható a nap folyamán. Talán 10 perc technikai gyakorlás munka előtt, 5 perc ritmikai gyakorlat az ebédszünetben, és 15 perc koncentrált gyakorlás este lesz a leghatékonyabb gyakorló rutin. Ez még mindig napi 30 perc, ami nem rossz.
Oszd be a lehető legjobban az idődet, tedd meg amit tudsz, és amikor csak tudod.
Vannak olyan napok, amikor NEM AKARSZ gyakorolni.
Ezek a napok nehezebbek, de a szokás kialakításához és fenntartásához fegyelem kell.
Egyetlen profi dobos sem jutott el oda, ahol most van anélkül, hogy ne küzdötte volna le ezeket a nehéz időszakokat.
Vannak olyan napok is, amikor minden, amit játszol, egy kicsit rosszabbul megy. Ez teljesen normális.
Nekem is vannak „rossz” napjaim, amikor semmi sem úgy működik, ahogy szeretném, vagy a koordinációm bizonytalanabb, vagy a koncentrációm rosszabb. Ez abban a pillanatban nagyon frusztráló, de a következő napi gyakorlás már mindig sokkal jobb érzés. És természetesen az egészséges életmód, amely a helyes táplálkozásból, a folyadékpótlásból és az elegendő alvásból áll (mindezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni), egészségesen tartja az agyadat és a testedet. Ha rendszeresen gyakorolsz, egyfajta pozitív visszacsatolás fog kialakulni.
Számomra az az érzés, amely az új dolgok megtanulásának folyamatát követi, arra motivál, hogy tovább feszegessem a saját határaimat. Folyamatosan érzem az önmagammal szembeni verseny érzését, ami motivál arra, hogy állandósítsam a képességeim fejlesztését.
A legjobb az egészben az, hogy nem lehet veszíteni. 
Mindig van lehetőség a fejlődésre. De csak azért, mert ez a hozzáállás egyeseknél működik, nem biztos, hogy mindenkinél ugyanúgy működik. Meg kell találnia a saját működő gyakorló szisztémádat a gyakorláson belül.
Ennek a metódusa pedig csak gyakorlás közben fog kialakulni.
A zene azokat jutalmazza, akik a gyakorlást szokássá teszik, nem pedig áldozattá.
„Senki sem túl elfoglalt, csak fontossági sorrend van.”
Márai Sándor
A „nincs időm” kifogás lényegében értelmetlenné válik, ha megérted, hogy napi tíz perc is elegendő a fejlődéshez.
A lényeg abban rejlik, hogy mihez kezdesz azzal, amid van, nem pedig abban, amiről álmodsz.
Ha keveset gyakorolsz, ne várj gyors és dinamikus fejlődést.
De ha minden nap gyakorolsz akár egy kicsit is, akkor sem kell a fejlődésről lemondanod.
A dobolás nem kötelező, azért csinálod, mert szereted. A Te választásod.
Sokszor mondják hogy: De én nem akarok profi dobos lenni.
Én ezt megértem. De szeretnéd magad jól érezni dobolás közben.
Ahhoz pedig gyakorolni kell. Ha kevés az időd, akkor keveset, de tudatosabban.
Mert jó érzés mosolyogva felállni a dob mögül.