Mi a szemléletem a doboktatásban?

Több mint harminc éve tanítok dobolni.

Ez idő alatt sok tanítvánnyal találkoztam. Voltak, akik először ültek dob mögé, mások már zenekarban játszottak, vagy hosszabb kihagyás után szerettek volna újra belevágni.

Egy dolgot azonban mindenkinél ugyanúgy tapasztaltam.

A fejlődés nem attól függ, hogy ki milyen gyorsan tanul, hanem attól, hogy mennyire érti azt, amit csinál.

Ezért az óráimon nem csak ritmusokat vagy gyakorlatokat tanítok. Azt szeretném megmutatni, hogyan lesz az elméletből zene.

Hiszek abban, hogy a jó dobos nem attól jó, hogy a legnehezebb feladatokat is el tudja játszani, hanem attól, hogy tud figyelni a zenére, érzi a lüktetést, és mindig olyan megközelítéssel fordul a feladat felé, amilyenre az adott dalnak szüksége van.

Ez a szemlélet végigkíséri az egész oktatást.

Nem sietünk, de nem is toporgunk egy helyben. Minden új feladatnak megvan a maga célja, és minden megtanult technikának akkor van igazán értéke, amikor természetes módon be tudod építeni a saját játékodba.

Fontos számomra az is, hogy az órák jó hangulatban teljenek. A fejlődéshez bizalom kell. Olyan légkör, ahol lehet kérdezni, hibázni, újra próbálni, és örülni a legkisebb sikernek is.

Szeretek együtt gondolkodni a tanítványaimmal. Nem kész megoldásokat szeretnék rájuk erőltetni, hanem segíteni nekik megtalálni a saját útjukat a hangszeren.

A dobolás számomra nem csupán technikai tudás.

Önkifejezés.

Kommunikáció.

Közös zenélés.

Közösség.

És minden alkalommal ugyanaz a célom: hogy amikor leülsz a dob mögé, ne azon gondolkodj, hogy mit és hogyan tudsz ledobolni, hanem egyszerűen csak élvezd a zenélést.

Ha ezt sikerül elérnünk, akkor már nemcsak dobolni tanultál meg, hanem zenészként is sokat fejlődtél.

Ezért tanítok.