A kevesebb több?
Amikor valaki azt mondja, hogy a kevesebb több, gondolj arra, vajon ugyanezt gondolja-e a pénztárcájára is?
Kínos, de tűpontos.
Ez a kérdés általában akkor merül fel, amikor a minimalista dobolást indokként használják fel a valódi nehézségek elkerülésére. Így igazolást nyer, hogy ne gyakorolj extra dolgokat, ne bővítsd a "szókincsed", ne indulj el azon az úton, ahol nem megy minden kényelmesen vagy rutinból.
A dobolásban a kevesebb nem több. A kevesebb az kevesebb, a több pedig több, mert nem az a fontos, hogy mennyit ütsz, hanem az, hogy mit és hogyan.
A kevés pedig nem erény, hanem egy döntés.
De az is csak akkor az, ha van megfelelő technikai háttered hozzá. Ha nincs, akkor csak egy üres indok.
Akinek van miből csökkenteni, az csökkenthet. Akinek nincs, az pedig minimalista lesz, mert nem tehet mást.
Ez egy egyszerű tény, minden előítélettől mentesen.
Dönthetsz úgy, hogy keveset ütsz, de ennek a döntésnek csak akkor van értéke, ha az elérhető tudásból születik. Különben tényleg csak hiány álruhában.
A komoly alap nélküli minimalizálás nem rendszer, hanem csak a hiányból eredő korlát.
A jobb kontroll szélesíti a dinamikai tartományt, a végtagok közötti függetlenítés javítja a tiszta játékot, a nagyobb pontosság biztosítja a jobb teljesítményt és magabiztossá teszi a groove-ot. És akkor tényleg lehet egyszerűsíteni, mert van miből.
A komoly tudású ember nem akar kevesebbet ütni. Ezért a hiteles minimalizmus nem kiindulópont, hanem következmény, és az hallatszik a hangban, a játékban és a tempóban.